Szia!

Végtelenek ezek a sorok,
melyeket hiába mondok.
Végtelen a bánatom,
melyet keresztként hordok.

Végtelenül hibáztatom magam,
kínozom napról napra.
Végtelenek tűnő éjjeleken
párnám szorosan ölelgetem.

Fáj minden perc, minden egyes óra,
minden nem lehet már egy és ugyan az.
Nincs remény, nincs vigasztaló szó,
Nincsen már semmi, semmi jó.

Kérlek adj még reményt, ne így érjen az éj.
Kérlek adj hát új esélyt, hogy nem az a vég.
Had öleljelek meg újra és újra.
Had érezem ahogy te is megszorítasz.

Hiányzik a nevetésed, a szemed, a szád.
Hiányzol te, ahogy vagy, vágyom rád!
Csak bámulom a falakat, rólad készült rajzokat,
s közben újra és újra, meg újra eljön a pirkadat.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat