Miért nem mosolyogsz rám,
szép őszi napsugár ?
Megtölthetnéd szívemet,
honolhatna benne szeretett.
Nem ölelgetsz szél karoddal,
nem ámítasz már a színekkel.
Várom már, hogy lábra kelj,
és ringass csendben énekeddel.
Lehunyt szemmel nézlek,
ne menekülj, nem értelek!
Útól így nem érhetlek,
ámíts el, hazudj még kérlek!
Hinni szeretnék a mesékbe,
benned, szép tündérekbe.
Igazba nem, csak hazugságba,
és elmerülni a tiszta sárba.