Lázálmok kínoznak,
pattognak s szikráznak.
Elmosódott árnyak
mind utánad nyúlkálnak.
Ébren vagy még de alszol is már.
Látod a csillárt,csillog villog s szikrázz.
S látod még a fehér falakat s
a fekete árnyakat amint rajtuk kúsznak.
Érzed,egy két hideg fuvallat végig fut
nagy nehéz lábbal az agyadon.
Valamit keres,az arcod találja,
végig simítja s a hátadon a szőrszálak
égnek katonásan állnak.
Homályos,nem látod tisztán,
Egy arc mi felvillant talán.
Mely tekintet,
sötét éj szemek.
Sikításra áll a szája,
Nyílik.Látni torkát,
s látni hangjának
minden apró mozdulatát.
Félsz,sikítanál
ordítanád tűnj el.
De egy ártatlan
szó vagy moraj se.
Néma vagy,hangtalan
és most már hasztalan.
Megfogott,
veled most végezni fog.
Feltépi ruhád hosszú karmával.
felhasítja bőröd,tűz nyomába.
Beléd harap bánta fogával.
S elnyel az alkony mohóságával.