Szia!

Végbemenő végletek után,
sírva járkálok az utcán.
Sikítva a múltam után,
az után mely tovább állt..

Könyörgők a vihar felhőknek,
hogy pusztítson el hurikán!
Szakadatlan folynak a könnyeim,
ezen egy szomorú délután.

Lélek vagy szív, mindegy már,
csak az üres téboly vár!
Nélküled nem vagyok senki,
ágról szakadt üres valami!

Lehet, hogy még vár ránk szép.
Lehet, hogy nem ez a lesz a vég.
Vagy csak ez kellet a felnövéshez,
elveszíteni egy örök-"nagy" szerelmet!

Végbe mentek a leírt események,
szép kezdetek s nagy esések!
Nagy lecke kicsi szívemnek,
mert hát veled voltam teljes..

Védtél minden rossztól, gonosztól,
szerető karod szorosan óvott.
Én, mint madár képzelt kalitkából,
menekültem oly messze, oly távol!

Most meg marionett bábuként,
romosodom az ágy mögött a porba,
vagy fetrengek gondolattalan,
ázott arccal a sötét homályba.

Szívem szakad, könnyem fakad,
mindenem a sötétben ragad?
Lelkem, eszem, érzéseim,
minek ha nem vagy itt?

Úgy csókolnám vékony-kicsi szád,
szorongatnám törzsed, mint
vízi hínár a menekülőket!
De ez már csak hiú ábránd..

Végbe menő végletek után,
sírva járkálok még az utcán.
Sikítom neved. Némán, magamba.
Szeretlek, ne hagy magamra!

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat