aludni nem bírok,
ébren meg nehéz ..
ólom kövek súlya sem
húzza szemem lefelé.
és ha mégis, akkor is téged látlak,
árnyban, fényben, szivárványban ..
hangom csuklik, visít, dörmög,
suttogva üvöltők .. titokban,
magamban őrlődöm,
lassan már csak veled törődöm
ébren vagy álomban!
iskola meg munka padban,
kint a réten, bent a parkban.
aludni nem bírok,
ébren meg nehéz ..
szebbé tettél, mint egy plasztikai sebész!
szerelmed távoli kis fényremény, emészt.
közben elhalványodik egy hang,
nincs több harang, szívben harag,
a te látomásod az én déli bábom.
jó ez a gyönyörű kis álom, de ..
de aludni nem bírok ..