Átlagon aluli napomon
megjelentél aranyom,
bűbájt bocsájtva rám
szép szemeddel vonzótál.
Egy nem átlagos napon,
hát elhagytuk egymást.
Emlékszel még milyen jól megvoltunk?
Szárnyalt a szívunk, boldogak voltunk.
Emlékszel drága még arra percre,
mikor szemedbe gyengéden néztem?
Emlékszel milyen volt az első csókunk,
mikor kettesben a padon álmodoztunk?
Emlékszem én arra, hogy
kezed elengedni nem akartam!
Emlékszem én arra, hogy
fájt a szívem mikor elhagytalak!
Olyan zavaros most minden,
szeretném ha szeretnél.
De neked a régi én kellek,
melyet a gonoszak megöltek!
De majd emlékezz rám úgy,
a kis tudatlan lányra,
kinek elcsented a szívet,
ki sokat sírt utánad.