Mivel a világ fiatal,
s már tombolni és pusztítani akar.
Ember-állat kertjében jár,
s menekül.
Figyelmetlenség,
Gondolattalanság,
S akarattalanság
Jellemzi házát...
Mikkor tombol a világ
pusztít, öl, ármánykodik,
képtelen a fegyelemre.
Esztelen és olykor nesztelen
Közeledik (a halál)
Eltűnt a reménye,
Ellopták a békét,
Romból a gondolat,
Eltapos mindent
Ami útjába akad.
Hasztalan az akarat,
Ha cselekedni nem mer.
A Világ már öregszik,
S lassan mindent elveszít.
Vissza fordítaná az időt,
De erre nem képes.
A halál közeledtét érzi
Lépésről-lépésre.
Utol érte...
Lelke elhagyja,
Mind ez hasztalan
Kiáltani akarna:
“Uram segíts rajtam!”
De a kapu bezárult,
Ő és minden élőlénye
ELPUSZTULT!..”